…mit mond a kínai asztrológiai előrejelzésem? 

Remélem, hogy vettétek a poént, hiszen annak szántam a címet. Szeretnék időt és figyelmet szánni arra, hogy kifejtsem nézeteimet arról, hogy miért nem jósolok. Azért éreztem fontosnak egy ilyen cikk megszületését, mert az utóbbi időben, amikor megkérdezték, hogy mivel foglalkozom és megemlítettem a kínai asztrológiát, akkor sokan rávágták: akkor te jósnő vagy! Ez a címke pedig égeti a tudatomat. Azt is kifejtem, hogy miért.

Kezdjük ott, hogy gyerekkoromban én nem voltam vallásos, mégis esténként imádkoztam. A Sorsról különleges egyedi nézeteim voltak. Nem hittem az eleve elrendeltetésben, hogy az életünk születésünkkor megíródott és kőbe van vésve. Nem. Számomra az ember lelke szabadságot is kap, mozgásteret, amikor a Földön megszületik. Úgy tekintettem már akkor is a Sorsra, mint egy kusza ösvény, tekergőző útvonal, amiben vannak csomópontok, ahol sokféle energia találkozásából teremtődik valami. Ezek a csomópontok, amik sorsszerűen megtörténnek, de hogy mi születik belőlük, az meglepetés. Egy laza pont a szavakból összeálló mondat végén. A mondat értelmét azonban nem ez határozza meg, hanem az, aki írja vagyis az egyén. 

Hallottátok már a mondást, hogy ahol a figyelem, ott az energia? És ahol az energia, ott a teremtés. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy asztrológus mit mond neked, hogyan fogalmaz. Nem veheti el az életedben a szabadságodat a teremtés folyamatában. Nincs olyan jósnő, aki bizton tudja, hogy mi fog történni. Legfeljebb ügyesen olvassa ki a leginkább lehetséges kimeneteleket. Én hiszem, hogy az asztrológia egy eszköz. Megértést és iránymutatást tud adni, de sosem korlátoz le téged az egyéni utadon. 

A jóslást én egyfajta erőszaknak tartom az ember egyéni szabadsága ellen, mert megmondja helyetted és elülteti benned a gondolat magvát, aminek energiát adva, az kicsírázik. Ellenben ezzel neked kellene választani és bölcsen gondozni, hogy mit ültetsz el. Az asztrológia segítséget tud adni a választásban és abban, hogy hogyan gondozd azt a magot, amiből teremteni szeretnél.

Mostanság több szuperhős film is épített a Multiverzum (Párhuzamos világok) koncepciójára. Például a Pókember: Irány a Pókverzum! vagy a Dr. Stange: Az őrület Multiverzumában című filmek, de említhetem volna a klasszikus Flash: A Villám című sorozatot is. A alapfilozófia emögött is az, hogy a döntéseink újabb és újabb világokat hoznak létre, mást és mást teremtenek meg és tulajdonképpen ezt illusztrálják ezek a filmek a jól megszokott körítéssel. Egy szó, mint száz, nincs eleve elrendelés véleményem szerint. Irányok vannak és a saját fejlődési szinted, ahol tartasz. Ha megtalálod a megfelelő hátszelet, akkor könnyebb haladni, de egyáltalán nem kötelező. Gyakran önmagában már az segítő, hogy egy új nézőpontból ránézel a működésedre vagy kapsz egy olyan összefoglalót magadról, ami pozitívan megerősít. Ezekben az esetekben nincs szükség arra, hogy valaki másnak átadd a gyeplőt és helyetted döntse el (jósolja meg), hogy mikor lesz ez meg az, mivel az információk birtokában Te fogsz tudni magabiztosan dönteni, továbblépni abba az irányba, amit választasz magadnak.